Pranayama

A klasszikus, 8 fokozatú jóga tradíció 4. szintje a pranayama, ami a légzés tudatosítása és sok gyakorlás által való kontrollálása. A definíció nem is annyira fontos, mint az a tény, hogy a légzésre való figyelés nagyban képes változtatni az élettani folyamatokon.

Hagyományosan a hatha jógaórákon és képzéseken az ászanák (8 fokozatú jóga tradíció 3. szintje) és a légzés együttes gyakorlása a feladat. Leggyakrabban itt találkozik először a jógázó a lélegzéssel, mint külön feladattal. Nyilván azok, akik kórusban énekelnek, hangszeren játszanak, búvárkodnak, sportolnak és egyéb speciális módon használják a testüket, már ezelőtt is rendelkeztek meghatározó élményekkel a légzésről, és valamilyen módon tudják is azt szabályozni, befolyásolni. 

Alapvető légzésfajták

Általánosságban a mellkasi és hasi légzést szoktuk elkülöníteni a testterületek mozgása alapján. Nyilván elsődlegesen a beszívott levegő csak a tüdő szerkezetébe hatol be, a hasi légzés igazából izommunka árán jön létre, a hasüregbe nem kerül közvetlenül levegő. Jellemzően azonban az emberek a fenti két csoportra oszthatóak. A hasi légzők és a mellkasi légzők. A hovatartozás könnyen eldönthető. Nagy levegővételkor a tükörben látható, hogy melyik testterület mozdul jobban. (Gyakoribb egyébként a mellkasi légzés).

Ezért is szolgál sokszor kihívásként a jóga órákon a hasi légzés megtanulása, amit hanyatt fekve a legkönnyebb megérezni, gyakorolni. Egy könyv vagy egy jógatégla hasra vagy mellkasra helyezésével egyszerűen lehet követni a hasizmok, a bordakosár izmainak működését a tárgy emelkedését és süllyedését figyelve.

Az elsődleges légzőizmok szinkronizálása

Aránylag hamar megtanulható a törzs elsődleges légzőizmainak szinkronizálása. Ennek lényege egyszerűen az, hogy belégzéskor az elsődleges belégző izom, a rekeszizom lefelé kezd süllyedni az összehúzódása miatt, és préselni kezdi a hasüreget, majd csökkenti a nyomást a tüdőkben, ami belégzést hoz létre. Ilyenkor a haránt hasizom, az elsődleges kilégző izom elernyed, és hagyja kitágulni a hasüreget. Ez maga a hasi légzés. 

Kilégzéskor a fordítottja történik. A haránt hasizom elkezd összehúzódni, préseli a hasüreget, ami felfelé tolja a rekeszizmot, ami aztán kipréseli a tűdőben lévő levegőt.

Ez a fajta mozgás nehezen észlelhető, főleg, ha olyan fasciális és nem fasciális visszafogottság alakítja a testtartást és a légzést is, amelyről fogalma sincs a jógázónak. 

Esettanulmány

Nagyjából 15 éve gyakorlok hatha jógát, és mindig érdekelt a légzés és a mozgás együtthatása. Évekkel ezelőtt örököltünk két napozóágyat a nagyszüleinktől. Ezek a napozóágyak különlegesek, mert rugós felfüggesztésűek, ami lehetőséget ad arra, hogy finom himbálózásban maradjanak egy ideig. 

Eleinte kézzel hajtottuk őket, majd hamarosan rájöttünk, hogy lábemeléssel jobban és kényelmesebben is hajthatóak. Odáig fajult a lustálkodás, hogy egyik nap arra lettem figyelmes, nem csinálok semmit, mégis mozgásnak indul az ágy. Próbáltam figyelni, mi hajtja. Lehet, hogy a feltámadt szél, vagy valami rászállt a végére? Többszöri megfigyelés után hasított csak belém az érzet: a légzésem üteme, illetve a hasüregem tartalmának a fent leírtak szerinti mozgása és súly áttevődése mozgatta be az ágyat. Ezen felbátorodva elkezdtem gyakorolni a légzéssel való hintázást. Nagyjából 10-15 légzéssel olyan tempóra tudom hajtani a ringatózást, mint előzőleg a lábam emelésével, vagy akár kézzel hajtva azt. Meg se kell mozdulnom, ha csillapodik az ütem, csak lélegzek néhányat és folytatódik a súlytalan ringatózás. 

Várom a gyártó kapacitással rendelkező jelentkezőket a képen látható hintaágy gyártására :)