A történet Dr. Ida P. Rolf karrierjének elején kezdődik, az 1940-es évek New Yorkjában, ahol a tudományos kutatói pályát feladó fiatal nő a jóga tanulmányait is alapul véve magánrendelésen látja el a hozzá fordulókat. Módszere arra épül, hogy a vendégeit jógapózokba, ászanákba segítve azt figyeli, hogy hol nem nyúlik a test, hol nem enged a szövet. Az ilyen módon azonosított rövidüléseket manuálisan, a jóga póz megtartása közben kezeli, és ér el kötőszöveti lazulást.
Innen indult a Rolfing® Strukturális Integráció és terjedt el világszerte.
A TestSzobrászat a Rolfing® többször átdolgozott és fejlesztett változata. Dr. Rolf többször változtatta a receptet, mire a 10 kezeléses Rolfing® széria kialakult. Ezt Thomas Myers, Dr. Rolf egyik tanítványa fejlesztette tovább a 12 kezeléses Anatomy Trains mentén haladó szériává, amit Pegán Attila pozícionált újra az exponenciális fejlődés alapjául szolgáló nem gyógyító, testtartás és személyiségfejlesztő módszerré.
Dr. Rolf egyik legjelentősebb megfigyelése a mozgató szervrendszer felszíni és mély struktúrájának azonosítása volt. A felszíni szöveteket köpenynek, míg a mély szöveteket központnak nevezte el. A köpeny és a központ manuális kezelése a TestSzobrász kezelések lényege, amiben 4 kezelés jut a köpeny szöveteire, 4 kezelés a központ, avagy a Mély Vonal szöveteire és további 4 kezelés a két réteg összehangolására, összecsiszolására.
A módszer lényege a testtartás és a testtartás minták fejlesztése, amelyek változása és integráltsága egy merőben más viszonyulást képes kialakítani az élethelyzetekben. Az addig megszokott, eltűrt szituációk a testérzékelés szintjének emelkedésével egyre inkább tarthatatlanokká válnak és változást, változtatást igényelnek.
Az ászanák gyakorlása és a TestSzobrászat
A jóga hatalmas téma, mi most csak arra vállalkozhatunk, hogy a harmadik útja, vagy lépcsője, az ászana gyakorlás kapcsán mutassuk be a kapcsolatot a jóga és a TestSzobrászat között.
Jellemzően napjaink jógája a csoportos jóga órák sokszínűségében és sokféleségében adódik tovább, és leggyakrabban ez az élmény szolgál a jógával való kezdeti ismerkedésre.
Az ilyen órák tökéletesek a kezdők tanítására és jó terep az ászanákkal való ismerkedésre. Sokáig lehet járni hetente, vagy hetente többször jógázni egy csoportba, aminek aránylag hamar érezhető, látható jelei lesznek. Ezek jellemzően ízületi mozgásterjedelem változásban, lazulásban, jobb egészségérzetben és jókedvben mutatkoznak meg.
Ami viszont elsikkadhat az ilyen csoportos órákon az az egyéni fókusz, az önállóság, és az önmegfigyelés. Előtérben maradnak ezzel szemben a tévhitek, az általánosítás és az utánzás által való tanulás.
Tévhitek, általánosítás a jógaórán
-
Billentsd hátra a medencédet! Általánosítás jellemzően az az instrukció, amit szinte minden jógaórán lehet hallani: billentsd hátra a medencédet! Ez az instrukció helyes azon jógik és jóginik számára, akik az optimálisnál előbbre billentve tartják a medencéjüket, de problémát okozhat azok számára, aki vízszintes, vagy hátrabillenő medencével érkeztek a jógaórára. Nekik ugyanis éppen ellenkezőleg, előre kéne billenteniük a medencéjüket.
-
Csinálj meg minden gyakorlatot mindkét oldalra! A tévhitek közé sorolhatjuk a jóga ászanák gyakorlásának alapvetését: csinálj meg minden gyakorlatot mindkét oldalra, mert az szimmetriát, egyensúlyt hoz. TestSzobrász megfigyeléseink szerint talán a legfélrevivőbb instrukció. A mindkét irányba ugyanúgy végzett nyújtások, pózok akkor lennének szimmetriát fejlesztő hatásúak, ha a gyakorlók már szimmetrikus testtartással érkeznének az órára. Ez természetesen nem így van, mivel mindenkinek van valamiféle dominanciája. Elég, ha csak a jobb-bal kezességre gondolunk, de jellemzően mindenkinek van minimális mértékű gerincferdülése, vagy eltérő erő és/vagy egyensúlyozó képessége a két lába között. Ezért, ha valaki nem teljesen szimmetrikus, és mindkét oldalra ugyanúgy végzi az ászanákat, a testtartás mintájának változása helyett éppen annak megerősítését végzi, legtöbb esetben nagyobb mozgástartományban, amit végsőkig erőltetve sérüléshez vezethetneknek!
Egy hosszabb ideje (2001-14) futó kutatás szerint majdnem duplázódott az ellátást igénylő jógasérülések száma. 2001-ben 9.55 sérülés történt 100,000 jógázó esetén, 2014-re ez a szám már 17.01 volt. Ez a szám elenyészőnek tűnhet, azonban emögött a szám mögött 29,590 jóga sérülés van a vizsgált jógázók esetében.
Egy másik felmérés azonban jobban rávilágít a helyzetre. Az ausztráliai Sydneyben végzett kutatás 354 megkérdezett jógázó közül 21 százalék válaszolta, hogy fájdalmai erősödtek a jóga hatására.
-
Utánozz! Az utolsó és talán legfontosabb tényező az ilyen csoportos órákon az utánzáson alapuló tanulás. A jógatanár bemutatja a gyakorlatot és a csoport utána csinálja. Ennek fő veszélye, hogy a jóga anatómia még gyerekcipőben jár és a jógaoktatói képzéseken nincs jelentős és színvonalas anatómia és főleg funkcionális anatómia oktatás és számonkérés. Ez alól természetesen vannak kivételek, mint az Iyengar, vagy más módszerek esetén, de jellemzően mindez kevés helyen elérhető.
Az utánzásnak az a következménye, hogy nem feltétlenül kerül megtárgyalásra, hogy az egyes ászanáknál, melyik izmot, hogyan lehet és tanácsos használni. Gyakori megfigyelés, hogy elég sok idő telik el például, amire az új jógázó képes megkülönböztetni a nyúlás és a megfeszülés, izomösszehúzódás közötti érzetkülönbséget.
Az utánzással tehát minden jógagyakorló a saját fasciális anatómiája szerint képes végezni a gyakorlatokat. Ez gyakran ahhoz vezet, hogy a Mély Vonal, a központ szöveteit helyettesítve a gyakorlók jellemzően a felszíni szövetekkel, a köpeny izmaival dolgoznak. Ez tovább mélyíti a mély és a felszíni szövetek közötti ellenállást, feszültséget.
Biztonságos jógázás a TestSzobrász kezelések után
A TestSzobrász kezelésekre érkező jóga gyakorlók jelentős része a kezelések előrehaladtával arról számolnak be, hogy teljesen másképp jógáznak, mint a kezeléseket megelőzően. Más izomcsoportokat képesek aktiválni, vagy éppen ellazítani. Ez azért lehetséges, mert a TestSzobrász kezelések alkalmával a legelemibb mozdulatokon keresztül újratanítjuk a mozgásmintákat, és képesek vagyunk a sensori-motoros-amnéziát (SMA) feloldani, ami a legnagyobb ellensége a mozgásnak.
A TestSzobrász kezelések a testtartás fejlesztése kapcsán meghatározóan változtatják a test mozgásképességét, funkcionalitását, szinte azonnal. Ehhez hasonló a fejlődés a jógában is csak annak tempója sokkal lassabb. A mozgás önmagában is integráltan megy végbe, a jóga esetében ez bonyolult testhelyzetek felvételével valósul meg, kijelölt energia pályák megnyitására, erősítésére való fókuszálással. Ez a két tényező, az integráltság és az egyhegyű figyelem valóban csak lassú és sok ismétlés árán épül be tudássá, tudatossággá. Ezért tovább tart egy izomhoz, szöveti réteghez, testrészhez kapcsolódni, mint amit TestSzobrászat kötőszöveti érintése képes előidézni. A kis mellizom első érintésének és nyúlásának megérzése olyan élmény, amihez mozgásban az akrobatikai váll gyakorlatok végzése vezet a leghamarabb. Kézenállás tudása a belépő arra a szintre, de lehet, hogy a bakasana is jó alap. Ez a TestSzobrászatban instant.
Ezért mondhatjuk, hogy 1 évnyi heti rendszerességű jóga nagyjából 1 TestSzobrász kezelésnek felel meg.
Ha szeretnéd meggyorsítani a jóga gyakorlásodat, foglalj időpontot egy TestSzobrásznál!
A következő bejegyzésben a sensori-motoros-amnéziáról (SMA) fogunk írni.
Tovább a TestSzobrász képzés oldalára
Forrás:
Swain, T. A., & McGwin, G. (2016, November 16). Yoga-Related Injuries in the United States From 2001 to 2014. Orthopaedic Journal of Sports Medicine. Retrieved January 25, 2017, from https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5117171/
https://sydney.edu.au/news-opinion/news/2017/06/30/the-yoga-paradox--how-yoga-can-cause-pain-and-treat-it.html